Nem azért születtünk meg, hogy boldogan, „csak” jól érezzük magunkat a bőrünkben, esetleg működőképes állapotban tartsuk a testünk, a kapcsolataink, jó sokáig fenntartva egy túlélő üzemmódot a mindennapjainkban. Egyszerre vágyunk a bizonyosságára annak, hogy többről szól a létünk, másfelől, félünk szembenézni azzal az egyértelműséggel, hogy FELADATUNK van, mert ez felelősséggel jár, aktivitást-tanulást-kihívást feltételez. Milliárd kényelmi dolog, eszköz szolgálja a túlélési folyamatunk luxusát, mindenre van „emberünk”, „programunk”, instant megoldásunk. Kevésbé megterhelő egy klassz sorozat közösen a párommal, mint beszélgetni vele elvont dolgokról, ahogy vonzóbb szélsőséges diétát folytatni időről időre, mint a mozgást szokássá, életformává tenni…csak kényelmes legyen ám, ja és persze pozitív, hisz a negatív történések, krízisek nem férnek bele az érezzük jól magunkat klisébe, a véges időnkbe. Az önismeret, az önfejlesztés szitokszavakká váltak, vannak helyettük „megmondók”, világ és sorsmegváltó négysoros bölcsességek, aforizmák.
Mindenki egy választott életfeladattal érkezik az életébe, mely általában valamilyen magasztos minőség (szabadság, függetlenség, elengedés, befogadás, elfogadás, gondoskodás, valaminek a kifejezése,stb.) gyakorlásával, megélésével, a téma kapcsán új képesség kialakításával függ össze. Könnyű felismerni életfeladatunk, mert ahol nehézség, kihívás van, ott található, ezért nem célszerű élni a „csak legyek túl rajta” attitűdöt a kellemetlenségek, a krízisek, a konfrontációk esetén. Hasznos alapvető kérdés ilyenkor, hogy mit tudok tanulni a helyzetből (akár olyan formán, hogy mit kell! megtanulnom, megélnem), miért van dolgom ezzel, miért pont most… Nagyon szimpatikus spirituális tanítás, hogy egy esemény, egy helyzet 3 okból kerül(het) utunkba:
– régi képességünk gyakorlására szorít,
– új képesség kialakítására késztet,
– tükörként, valamire figyelmet akar felhívni.
Az életfeladatunk feltárása, megismerése távlatokat képes megnyitni. A konkréttól az általános felé haladó elv alapján, a feladat tudatosítása – mint iránytű – lehetőséget teremt arra, hogy általános céljainkat átgondoljuk, kiegészítsük, újakat alakítsunk ki. Például annak felismerése, hogy a függetlenséggel van dolgom, sarkalhat arra, hogy kilépjek nem kielégítő párkapcsolatomból, vagy arra is, hogy dolgozzak a kapcsolatom dinamikáján a vágyott minőség érdekében, vagy kifejeződhet a célom abban is, hogy a családi büdzsétől független megtakarítást generálok, szeretőt tartok, saját időt, teret hozok létre, stb…
A feladatomból célt alkotva már könnyebb vizionálni mit szeretnék az életből, az élettől és lehetőséget teremt arra, hogy motiváló küldetést fogalmazzak meg magamnak, így haladva a saját életem kiteljesítésében.
