Miért ragaszkodunk néha a saját szenvedésünkhöz?

férfi, sötétség, tükör, kéz

„Szeretnék végre változtatni az életemen!”

Tanácsadóként gyakran hallom ezt a mondatot. És szinte ugyanilyen gyakran találkozom azzal is, hogy a változás mégsem történik meg. Nem azért, mert az illető lusta, gyenge vagy motiválatlan lenne. Sokkal inkább azért, mert a jelenlegi helyzet – bármennyire fájdalmas is – valamilyen rejtett előnyt biztosít számára.

Ez első hallásra talán meghökkentő gondolat.

Ki akarna tudatosan benne maradni egy rossz párkapcsolatban? Ki ragaszkodna a magányhoz, az önbizalomhiányhoz vagy egy állandó konfliktushelyzethez? Pedig az emberi működés nem mindig logikus. Sokszor nem azt választjuk, ami jó nekünk, hanem azt, ami ismerős.

A szenvedésnek is lehet haszna

Amikor valaki hosszabb ideje egy nehéz élethelyzetben van, gyakran kialakul egy sajátos egyensúly. Lehet, hogy a panaszkodás figyelmet hoz. Lehet, hogy a sértettség felmentést ad bizonyos felelősségek alól. Lehet, hogy a tehetetlenség érzése miatt mások többet segítenek. Előfordulhat az is, hogy a kudarc magyarázatot ad arra, miért nem kell újra próbálkozni.

Fontos hangsúlyozni: ezek a folyamatok többnyire nem tudatosak. Senki sem ül le azzal a szándékkal, hogy „most jól benne maradok ebben a rossz helyzetben”. Azonban a tudattalan nagyon ügyesen védi azokat az állapotokat, amelyek valamilyen szükségletünket kielégítik. Még akkor is, ha ezért komoly árat fizetünk.

Az áldozatszerep csapdája

Az egyik leggyakoribb ilyen állapot az áldozatszerep. Az áldozatszerep nem azt jelenti, hogy valakit nem ért valódi sérelem. Sokan valóban igazságtalanságokat, csalódásokat vagy traumákat éltek át. A probléma ott kezdődik, amikor az ember identitásának központi elemévé válik a sértettség.

Ilyenkor minden történet ugyanoda fut ki:

„Veled könnyű, nekem nehezebb.”
„Neked szerencséd volt.”
„Engem mindig kihasználnak.”
„Az én helyzetemben te sem tudnál változtatni.”

Ezek a mondatok látszólag magyarázatok. Valójában azonban gyakran falakká válnak, amelyek megakadályozzák a fejlődést. Mert amíg valaki kizárólag áldozatként tekint önmagára, addig a saját erejét sem tudja meglátni.

A változás ára

A legtöbb ember a változás előnyeiről beszél. Ritkábban beszélünk az áráról. Pedig minden változás veszteséggel is jár.

Lehet, hogy elveszítünk egy megszokott szerepet.
Lehet, hogy többé nem kapjuk meg ugyanazt a figyelmet.
Lehet, hogy vállalnunk kell a döntéseink következményeit.
Lehet, hogy kiderül: a körülményeknél nagyobb hatásunk van az életünkre, mint korábban gondoltuk.

És ez ijesztő lehet. A felelősség ugyanis szabadságot ad, de egyben terhet is jelent.

Egy kellemetlen, de fontos kérdés

Amikor valaki változni szeretne, gyakran felteszek neki egy kérdést: „Mit nyersz azzal, hogy a jelenlegi helyzeted fennmarad?”

A legtöbben először tiltakoznak. Aztán elgondolkodnak. És gyakran ekkor kezdődik el az igazi önismereti munka. Mert a valódi változást nem az akadályok felismerése indítja el. Hanem annak megértése, hogy milyen láthatatlan előnyök kötnek bennünket a jelenlegi állapotunkhoz.

A szabadság ott kezdődik

Az önismeret egyik legfontosabb felismerése, hogy nem minden problémánk külső eredetű. Néha mi magunk tartjuk életben azt, amitől szabadulni szeretnénk.

Nem rosszindulatból.
Nem gyengeségből.

Hanem azért, mert valamikor régen ez a működés segített túlélni, alkalmazkodni vagy védekezni. Csakhogy ami egykor védelem volt, később börtönné válhat.

A szabadság pedig ott kezdődik, amikor őszintén fel merjük tenni magunknak a kérdést: Valóban változni akarok?

Scholtz Péter

tanácsadó

Segíts egy megosztással
Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Scroll to Top