Előfordul-e, hogy pároddal összeveszve az egész napotok odalesz, sem a munkára, sem a gyerekekre nem tudtok igazán koncentrálni? Vagy éppen a kamasz gyerekekkel folytatott parttalan viták tépázzák az egész család idegeit? Netán egy kollégád az, akivel nem jutsz egykönnyen dűlőre? Esetleg önmagaddal állsz folyamatos konfliktusban?

Mindez feszítő, idő-és energiarabló. Eltereli a figyelmet a fontos dolgokról, a valódi lehetőségekről. Jó hír, hogy léteznek eszközök a megfelelő rendezésre.

Elvégre minden perc drága ahhoz, hogy felesleges feszültségekkel és vitás helyzetekkel, majd azok rendezésével teljen.

Valójában minden pillanat lehetőség, hogy jól érezhesd magad a világban, a bőrödben, hogy életed hatékonyan, elégedetten, örömmel, sikerekben gazdagon teljen.

Választhatsz, mert van megoldás.

Már az idejét sem tudjátok, mikor járta át szíveteket utoljára jóleső melegség, amikor a másikra gondoltatok.  Ki emlékszik már az első elragadtatásra, az első forró ölelésre? Amikor még minden rendben volt, amikor egységben tudtatok gondolkodni, amikor örültetek a hasonlóságoknak. Aztán elérkezett a különbségek felfedezésének ideje, ám ezeket nem mindig könnyű elfogadni és nem könnyű építkezni belőlük. Pedig a különbségekben is erő rejlik! Csak meg kell tanulni felfedezni!

Annyira feszítenek a konfliktusok, hogy legszívesebben elmenekülnél előlük jó messzire. Tönkreteszik a hétköznapjaidat, akadályoznak a kiegyensúlyozott és harmonikus működésben, a munkában, esetleg a gyerekeidre fordított figyelem minőségét is rontják. Lehet, hogy már testi tüneteket is mutatsz, az állandó stressz az egészségedet sem kíméli. Úgy érzed, nincs nyugalmad, hogy ennél minden jobb… még az is, ha elhagyod, ha egyedül maradsz… vagy később valaki más mellett döntesz. Csakhogy kötődsz is a másikhoz, és úgy érzed, hiányozna. Hogy nem szeretnéd elveszíteni, hiszen szereted őt, hiszen valaha olyan jól megvoltatok és tulajdonképpen egészen jó alapokkal rendelkeztek. És ijesztőnek is érzed a változást. Akkor már inkább a megszokott rosszat érzed biztonságosabbnak, arról legalább már tudod, milyen.

Ó, pedig mennyit álmodozol a harmóniáról. Hazatérni a munkahelyedről és támogató, kiegyensúlyozott közegbe érkezni, az volna csak a nagyszerű! A drága szabadidődet (és akaratlanul a munkaidődet is) nem őrlődéssel és parttalan vitákkal múlatni, hanem helyette lerogyni a fotelbe és elégedetten megpihenni… Ehelyett folyamatosan áll a bál.

Nem fér a fejedbe, hogyan képes így viselkedni, egyáltalán így gondolkodni, érezni… hogyan lehet ennyire más, mint te. Pedig pontosan azért, mert más. A másik mássága ijesztő lehet, ugyanakkor potenciált is rejthet, ideje kihasználni!

Úgy érzed, érzitek, ennél többről kell szólnia egy kapcsolatnak, nem találjátok a közös tempót, a közös irányt, ezért nem haladtok semerre? Egyikőtök erre menne, a másik arra, vagy egyenesen nem is menne semerre? Lássuk be, a szekér csak akkor halad, ha a lovak egy irányba húzzák… segítek rendezni.

Megfojtanak és agyonnyomnak benneteket a szürke hétköznapok. Valamelyikőtök, vagy mindkettőtök úgy érzi, nem történik semmi. Hogy már nincs is közötök egymáshoz. Hiányzik egy kis kaland, izgalom, és már-már a kapcsolaton kívül keresnétek? Az „unalom” nagyon jó és biztonságos alap is lehet, és léteznek fűszerek, amelyekkel újra frissességet kölcsönözhettek a kiszámítható, stabil kapcsolatnak. A harmónia érték és kiváló fundamentum, csak meg kell tanulni építeni rá. Meg kell tanulni újra kíváncsinak lenni a másikra, és merni újra megnyílni. Mi sem izgalmasabb kaland, majd meglátjátok!